A Rosales (rózsavirágúak) rendjébe, azon belül az Eleagneceae (ezüstfafélék) családjába tartozó homoktövis (Hippophaë Rhamonides) Magyarországon európai homoktövis, homokfa, ezüsttövis néven közismertebb. Egyetlen hazai rokona az ezüstfa (olajfűz, olajfa) az Eleagnus angustifolia L. A homoktövis sarjtelepes, sűrű bozótot alkotó, 1,5-3 m magasságú lombhullató tövises cserje, vagy 8-10 m-re megnövő kis fa. Mélyreható főgyökeret és sekélyen messzirenyúló oldalgyökeret, valamint sarjgyökeret fejleszt. Ágai sűrűn, ezüstösen csillogó pikkelyszerű szőrökkel fedettek és tövisesek. Levelei szórt állásúak, lándzsásak, 4-6 cm hosszúak. Kétlaki, szélmegporzású cserje. Virágait másodéves vesszőkön hozza. Virágai márciusban nyílnak. Három-ötéves kortól terem. Termése egymagvú álbogyó, 8-15mm átmérőjű. A homoktövis széleskörűen elterjedt, mint őshonos növény a 27. és 69. hosszúsági és a 7. és 122. szélességi fokok között, beleértve Kínát, Mongóliát, Oroszországot, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Dániát, Hollandiát, Németországot, Lengyelországot, Finnországot, Svédországot és Norvégiát. Nyugat-Európában a Hippophae Rhamonides subsp. rhamonides az őshonos, számos Európában termesztett fajta származik belőle. Kisebb jelentőségű az Alpok hegyeiben élő Hippophae rhamonides subsp. fluviatilis. Kevésbé tövises hajtásrendszerű, kisebb termésű, vadon élő állományaiból több helyi védelem alatt áll. Szintén helyi jelentőségű a Kárpát-medence erdeiben vadon élő Hippophae rhamonides susp. Carpatica. Hazánkban is megtalálható, korábban a Duna felső és középső szakaszán, a Dráva mentén és a Balaton déli partján élt, ma már csak Újpesten találhatók védett. A vadon élő állományok védettségük folytán nem gyűjthetők. Gyógynövényként és gyümölcsként való termesztése mellett elterjedten telepítik mint díszcserjét is. Parkokban, utak mentén gyakran találkozhatunk a növénnyel. Dekoratív, ezüstös levelű díszcserjeként már 150 éve szaporítják.